Jézus szereti téged, ó asszonyom, és mindenben fényes lesz benned. Jézus így szól neked, ó asszonyom: az „igen”-ded nagy dicsőség számomra és mindazoknak a népemnek, akik sátán kezében siralmasan nyöszörögnek, aki minden lelket elpusztít magához vonzandó.
Mint az Evangéliumban, János Apokalipszisában is ismétlöm neked: a mennyem leszáll majd egész Földre és harcba száll a gonosz ellen az utolsó csatát. Elpusztítom sátánt, s ő soha többé nem tér vissza elpusztítani népemet. Királyságot teszek belőlük papokból és örökre magamban tartom őket.
A Földön, amely az Ágnus vérében fürdik, újra fényleni fog a Nap, s ez a Nap soha többé nem nyugszik; a Fény örök lesz, ó népem. Megújítlak téged az végtelen szeretet égő szívében.
Bennem találni fogod a békét és vigasztalást , s mindazt adok neked, amit Földön megfosztottak tőléd; részesítek az imméntes örömemben, s örökké boldog leszel. Jöjj hozzám mostan; egyházamban várlak, hogy egyesüljek veled mint eukarisztikus kenyér, hogy mindent adjak neked szeretetből és erőből a harcra; pajzsom lesz sátán ellen, s menedéket találsz bennem.
Gyerekek Jézusod, ti, akik annyira szenvedtek az földi életben, biztosítom nektek: semmi nem fog többé kínzó lenni a visszatérésemkor; élvezhetitek mindazt a mennyei örömömet. Nyissátok most szíveiteket és jöjjetek szeretni, hogy Szeretet lakjon bennetek.
Krisztus visszatér Földre tiértök, ó gyerekek, s meg akarja menteni téged; nyissátok a szíveitek ajtaját és engedjétek be belém. Pillekként lesztek köztetek az én visszatérésemkor; fényesekben repülgetek a tisztán átlátszó levegőn, s szeretet lesz benneteket Szeretet belül.
Jézus most elmeséli neked egy vak ember történetét, aki sötétségben élt az életét. Egy nap egy vak férfi a forráshoz ment frissülni, és ott találkozott egy fénnyel és szeretettel teli emberrel. A vakember, aki nem látta azt a Fényt, kért vizet, és az előtte álló ember így szólt: „Mely vizekkel kívánsz eloltani szomjúságod? Akarsz-e a forrás vízét, vagy inkább a kutakból származó vizet?” A vakember hallgatta azok szavait, amint beléptek szívébe, adva neki azt az ismeretlen szeretetet, és így szólt az előtte álló emberhez: „Te, uram, oltsd el szomjúságomat a Te szereteddel? Tudod, vak vagyok, de jól hallok és érzem a Te szereteddet, s érzem, hogy Tebenned meríthetem azt a vizet, amely kioltja szomjúságomat és frissíti nem csak testemet, hanem szívemet is. Érzem a Te szereteddet remegni bennem; Isten vagy, Ó Ember, s Teremtőm. Gyógyítsd meg, uram, ezt a vakembert, hogy láthassa Szeretetet?”
És Jézus mutatóujjával érintette szemeit és visszaadta látását a vakembernek, aki látva a Fényt leborulva esett lábai elé s kért urától, hogy tegye újra vakságba, hogy az pillanat fénye maradjon szemében. Ez az én üzenetem: Ma szeretettel akarom megtölteni titeket, hogy a szeretet benne maradhasson, a Nagyisága Fényében Istennel ti melletted.
Ne keressétek olyan szépségeket, amelyek nem tartanak meg, hanem keressétek Szeretetség Fényét, amely örökké maradni fog és örökké kíséri titeket az Örök Szeretet boldogságában. Teremtettek vagytok ahhoz, hogy Ti legyetek, szeretet lesztek, s a Szeretet visszahozza tiértedek szeretettel Szereten belül.
Jézus végtelen szeretettel.
Forrás: ➥ ColleDelBuonPastore.eu