Pár nappal ezelőtt megtudtam, hogy barátnőm, Willie (Wilhelmina) nemrég meghalt. Sok évig a Cenákli Imacsoportunk tagja volt.
Ma reggel korán, amint lelke nyugalmáért imádkoztam, hirtelen egy gyönyörű, zöld kertben találtam magam.
Willie ott volt, olyan vidáman nézett ki, mint amilyen életében is volt, és izgatott hangon azt mondta nekem: „Ó, Valentina! Köszönöm az imáidat.”
Mellette álltam, csodálva a ruháját, és azt mondtam: „Ó, milyen szépen öltözöttél!”
Egy hosszú, nagyon puha, halványkék ruhát viselt, ami szinte fehér volt. Egy nagy csoport asszony állt mellette. Együtt csodáltuk egy kis, egyemeletes házat, amelyet egy különleges, csillogó anyagból építettek. Nem volt túl fényes, de egy világító, ragyogó fény körülvette. Sem cementből, sem téglából nem volt, hanem valamilyen különleges mennyei anyagból.
Azt mondtam: „Istenem, még semmiféle ilyet nem láttam.” Úrunk bármit képes megtenni.
Willie felé fordult és azt mondta: „Úgy gondolom, ez a te házad, Valentina.”
Azt válaszoltam: „Nem hiszem. Senki nem mondta nekem, hogy ez az én házam.”
Aztán hirtelen rájött, és izgatott hangon felkiáltott: „Nem! Nem, az nekem van! Ó, olyan gyönyörű!”
„Ó Úr, ez jobb, mint amilyen volt otthon (a földön). Olyan hálás vagyok. Nézd csak a gyönyörű házat, amit nekem készítettek!”
Olyan boldog volt, és annyira érzelmes. Miközben csodáltuk a gyönyörű házat, észrevettem két oszlopot a tetőn, melyek mindegyikük körülbelül fél méter magas volt, és ezek valódi, mozgó lángoló tűzoszlopok voltak.
Miközben csodáltam a lángokat, azt mondtam: „Nézd csak, Willie! Ez a Szentlélek, és ott van a házad tetején!”
Willie jó helyen van, valóban vidám és boldog.
Willie, imádkozz ránk, és nyugodj békében.
Forrás: ➥ valentina-sydneyseer.com.au