Kedd, 1998. február 24.

Amikor belépettem a kápolnába, az Asszony kezdte énekelni nekem. "Jöjj hozzám, leányom, jöjj." Amint odajöttem, ott volt az Asszony kék és fehér ruhában. Mondta: "Dicsőség Jézusnak. Angyalom, kiáltottál rám, mert te is választottad engem. Így van mindenki, aki hozzám szentelte magát. Akaratom, hogy a kiválasztottak ne ellenezzenek egymást, hanem egyesüljenek egy közös imakövetkezésben. Ha szabad akaratukból mind válaszolnak, akkor teket fogom tartani Dávid köveként. Együtt legyőzzük az apostáziát, abortuszt és háborút. Ezek a gonosz óriások, amelyek fenyegetik a világot."

"Egyesüljetek dicséretének dalaként, ti mind Marián csoportok. Nem különbözők vagytok, hanem hasonlóak az én hívásomban. Ne keressetek különbségeket, hanem lélekbeli egységet."

"Tegyétek szent szombat estét közös imaórává. Szombat a napom. Az este közeledik. A idő rövid és egyre rövidebb lesz. Egyesüljetek, gyermekeim. Használjatok rózsafüzéreiteket fegyverként, ne csak nyugodt mulatságként. Nagyon akarom megosztani a győzelmet velük."

"Áldásokat küldök azoknak, akik válaszolnak rám."