Hétfő, 2000. április 17.

"Én vagyok ti Jézuskrisztus, az Isteni Megtestesülés. Eljöttem, hogy segítsem megérteni a Szívem Negyedik Kamrájának mélységét. Ebben a kamrán van egy belső szentély - néhányan Ötödik Kamrának is nevezhetik -, amelybe az idők kezdetétől kevés lélek lépett be. A lelkék, amelyek belépnek ebbé a szentségrőzébe, soha nem gondolnak magukra. Akarata teljesen megsemmisül és Az Én Atyám Igei uralkodnak legfölött. Istenség akaratának a magaslati és szélessége, valójában az anyaga ebbé békés szentségrőzének, ahogy minden olyan lélek is, amely így belép."

"Engedjük meg ezt a módon magyarázni. Mondjuk, hogy a lélek egy hópehely. Istentől származik és létrejöhet a világban. Egyéni pehelyként hull le, de amikor eléri a földet, egyesül sokkal, elveszítve az individualitását egy hótakaróban. A szellemi életben a lélek megteremtődik, saját akaratával rendelkezik, de egyesül Istenség Akarataival. A mi hópehelyünk útja folytatódik. Elpárolog és visszatér az égbe. Így a szellemi világban is a lélek elveszti magát (elpárolg) és egyévé válik Az Én Atyámmal az Egben."

"Minden lélek képes erre az utazásra, de kevesen választják. Tedd ezt ismertté."